Ékes Edit festőművésznő
Ékes Edit festőművésznő- Született Kaposvárott, 1960-ban.
- Művészeti tanulmányait, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, rajzszakán végezte.
- Jelenleg, a kaposvári Katolikus Gimnáziumban, rajzot tanít.
- Rendszeresen szerepel a Nemzetközi Miniatűr kiállításon, melyről rendre díjjakkal távozik. Kaposvár város díját kétszer, legutóbb Somogy megye díját kapta.
Varga Béla fotográfus- Született Kaposvárott, 1954-ben.
- Tanárképző Főiskolát végzett, a fotózás tudományát autodidakta módon, majd különböző szakkörökben sajátítja el.
- Jelenleg, a Bárczi Gusztáv Iskola tanára.
- Rendszeresen szerepel fotóival pályázatokon, nem kevés sikerrel. Igazán a mintegy 18 éve gyerekeknek vezetett szakkörre büszke, ahol neveli saját konkurenciáját.
Ritkán fordul velem elő, de bevallom őszintén, most kicsit zavarban vagyok. Mesélnem kell 50 képről, és nem jut eszembe semmi érdekes.
Egyszerű képek, a természet apró csodáit ábrázolja valamennyi. Azt mutatják, melyeket nap mint nap láthatunk életünk során. A világ szerves részei, egy-egy kiragadott darab az egészből. Semmi extra, itt van körülöttünk, csak le kell hajolni, hogy lássuk őket, vagy éppen elnézni a messzeségbe, mert hogy mindez itt van az orrunk előtt.
A képek elkövetői, két nagyszerű kaposvári művésztanár, Ékes Edit festőművésznő, ő leginkább akvarellben alkot, és Varga Béla fotográfus szintúgy művészi fokon.
Varga Béla szerint, „a fénykép lerögzíti, maradandóvá teszi a szem által látott képet, a részletek és árnyalatok olyan gazdagságával, a látványnak olyan pontosságával és megbízhatóságával, amilyenről az ábrázolás régi eszközei, a festés és rajzolás nem is álmodhattak.”
E szerint Varga mester egy igen racionális alkat, aki csupán dokumentál, korrekten, hideg fejjel. Ami persze csak félig igaz, mert bár a fotók technikailag tökéletesek, jól komponáltak, de puszta dokumentális ábrázolásnál lényegesen többek, konkrét jelentést hordoznak, hovatovább érzelmesek.
Ékes Edit ezt ki is mondja. „Emberek, az élet szép, élni érdemes”. És erről mesél minden ecsetvonása. Csendes, nyugalmas képeik alatt elsimul a világ, szégyenében elmúlik a televízió. A világ helyére zökken. Egy pillanatra megáll a mohó pénzemberek turkáló keze a zsebünkben. Nincsen depresszió, harag, és irigység. Kicsit megáll az idő, pontosabban érdektelenné válik mindaz, amit gonosz lelkek csorgatnak a fejünkbe.
Mert mindketten tudják, hogy van egy teremtett világ, ami körbevesz bennünket. A végtelen természet. S bármekkora ostobaságokat próbálunk ellene elkövetni, az úgy van kitalálva, hogy juszt is megmarad olyannak, amilyen. Megannyi apró csodájával, itt az orrunk előtt.
Nos hát ezért vagyok zavarban. Mert mindez itt van körülöttünk. Akinek szeme van, az látja. Akit nem érdekel, annak meg hiába magyaráznám. De szerencsére itt van kéznél két kiváló művészünk, akik prezentálják nekünk mindezt bekeretezve, üveg alatt.
Becsüljük hát meg őket. A tehetségért, amivel művészeink kiválasztották az egészből azt a fontos részt, amit látnunk kell. A türelmért, amivel kivárták azt a megmérhetetlen pici pillanatot, amikor a látvány éppen olyan, ahogyan azt a művész elképzelte. Az alázatért, amivel szemlátomást viszonyulnak ahhoz, amit megmutatnak nekünk. No és harmóniáért, ami ott van a gondolataikban, szívükben, és kezük ügyességében, hogy nekünk ilyen képeket alkothassanak.
A természetről, az életről, ami csakugyan nem olyan rossz dolog…
