SÁMÁNKERESÕK SÁMÁNKERESÕKSámánkeresõk. Ez a címe a Galériában
bemutatott anyagnak. Nem szoktam a kiállításoknak
címet adni, mert többnyire magukért beszélnek
a mûvek, - már ha van nekik mit mondani. De három éve
kiirtunk egy pályázatot "Sámán és táltos
jelképek a kortrárs képzõmûvészetben"
címmel, s hozzá tartozott egy kiállítás.
Várakozáson felüli, gyönyörû anyag gyûlt
össze, és ennek megfelelõ volt a kiállítás
fogadtatása is. A szakma, a közönség, sõt
a nagyhatalmú média is elfogadta azt, - hatalmas siker volt.
E siker három kovácsát mutatom be, a Sámánkeresõket.
Egyénnek, nemzetnek, az emberiségnek csak akkor van jövõje,
ha a múltját tiszteli. Nézzük hát. Mióta
vagyunk, és gondolkodunk, megoldhatatlannak látszó
rejtélyekkel találjuk szembe magunkat. Nappalok és
éjszakák, évszakok váltják egymást,
születünk és meghalunk, de néha meg is gyógyulunk.
A sámánizmus - bizonyára a legõsibb hitvilág
- ezeket a kérdéseket megválaszolta, mert megfigyelve
a látható világot, a természetet. A természetet,
melyet használtak, és nem kihasználtak. Nem akarták
azt megváltoztatni, mely egészen jól mûködött,
míg hozzá nem piszkáltunk. Ezt találták
az én sámánkeresõim, nevezetesen;
MOLNÁR MÓNIKA grafikusmûvész
......Kezdetben a természetbõl indultam ki, annak részleteit ábrázoltam. Újabban a kisérleti grafi- ka érdekel, gondolatiságra és érzéseim kifelyezésére törekszem. Egyik oldalon a természet békéje, a lélek harmóniája éltet, míg másik oldalon korunk borzalmai ellen tiltakozom.Foglalkoztat a régmúlt visszatükrözõdése, és hatása a mai emberre.....
MÉSZÁROS IMRE grafikus mûvész
......szigorúan meghatározott temetikájú kiállításokon nem szoktam részt venni. A sámán és táltos hitvilággal viszont úgy vagyok, mint Kustár Zsuzsa a töröksíppal. Különös, a lelkem mélyébõl induló vonzalmat és szeretetet érzek már attól is, ha csak rá gondolok.......
LENDVAI ISTVÁN szobrászmûvész
"L.I. érmész, szobrász, textilfestõ, és
életmûvész. Jó kedélye, szellemi és
morális kisugárzása van, mely a mai világvége
hangulatú mûvészettõl idegen.
Három kiállítónk, ha New Yorkban, vagy
Párizsban élnének, és elég különcök
volnának, akár híresek lehetnének. Ha Pesten
élnének, és a megfelelõ helyen, idõben,
és társaságban berúgnának minden este
- nagyon híresek lennének. De õk Várpalotán
élnek, és csak dolgoznak. A mi legnagyobb gyönyörûségünkre.
(ligeti gábor)
