- 1951-ben született, Ungváron. Ugyanitt végezte művészeti tanulmányait.
- Ungvárott, Kievben, Tokióban, Koppenhágában, Bécsben, Budapesten,
Pécsett, stb. állít ki és ér el komoly sikereket.
-1900-tól a Kárpátaljai Magyar Képző és Iparművészek „Révész Imre”
társaságának alapító tagja, és titkára.
- 1993-tól a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának választmányi
tagja.
- 1994-ben áttelepül Magyarországra.
Kárpátalján, az akkori Szovjetunió területén született, az ötvenes
évek elején. Rajztehetsége korán megmutatkozik, útja simán vezetett a művészpályára.
A gondok itt kezdődtek, mert sehogy sem akaródzott a kor és a hely szellemének
megfelelő "termelési" képeket festeni.
A szürrealista magyarok vonzották; Gulácsi, Csontváry, Kondor Béla,
és a nagymester Dali.
Szeretettel köszöntöm a Nagyérdemű Közönséget, és a kiállító Művészeket.
Mert ugye vagyunk mi, a sok-sok egyszerű ember, és vannak a művész urak.
Mi végezzük a dolgunkat, több kevesebb sikerrel és kedvel, éljük egyszerű
életünket. A dolgok közben zajlanak körülöttünk, a politika, az időjárás
és sok egyéb gonoszság. Viseljük ahogy tudjuk, s boldogok vagyunk, ha végre
nyugalomra lelünk. A TV előtt. Az aztán elmagyarázza, hogy miről mit gondoljunk,
kit és mit szeressünk, miként érezzünk, ja és hogy fogyasszunk de sokat
és sokér. És ha éjszaka felriadunk, álmunkból, ráébredünk, hogy nem csak
az éjszaka homálya vesz körül bennünket, hanem a szürkeség. Mert szürkeségre,
érzelmi sivárságra vagyunk ítélve. És ha nem vigyázunk, az ítélet végrehajtatik.
Nos, azért vagyok hálás a művész embereknek, mert majdnem elfeledett
érzésekre hívják fel a figyelmemet. Felhívják a figyelmünket a semmi szorításából
szabadulni vágyó ember segélykiáltására. Hogy élni nem kirótt penzum, hanem
jó. Ha ki is lóg e fenekünk a frakk alól, de a hegedű muzsikál. Tessék
hát újból megízlelni a szabadság ízét, amit nem is tudom hol veszítettünk
el. A századelő boldogságos örömét, amt ma már csak Krúdy munkáiban találhatunk
meg. Vagy a szerelmet, a hiúságot, a gyarlóságot, és sorolhatnám tovább
azokat az alapvető érzéseket, ami emberré tett bennünket. S amikről sokunk
megfeledkezett.
Furcsa, hogy sarkos legyek - szomorú, hogy minderre olyan magyarok
hívják fel a figyelmemet, akik eddig kintrekedtek az országból, és hogy
most ismét állampolgárok legyenek egy tiltott határátlépést kellett elkövetniük.
Irgum-burgum!
Tessenek hát elmerülni Putyu barátom képeiben, és önvizsgálatot tartani.
Aztán ébresztő. Mert így nem jutunk sehova.
