Nagy Elõd festõmûvész

1942-ben született Budapesten.
1967-ben végezte el a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskolát. Mesterei Kmetty János, Eigel István, Szentiványi Lajos, Barcsay Jenõ és Szabó Iván voltak.
1972-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott
1983-ben SZOT ösztöndíjas
1984-ben A Mûvelõdési Minisztérium nívódíját kapta
1997-ben A fõváros Budapestért díjban részesítette
2002 Pro Rákospalota Díj
2004-ben A Királyhágómelléki Református Egyházkerület „A közjó szolgálatában” díját kapja
Nõs, négy felnõtt gyermeke van.

*
Azt hiszem, kell egy jó adag szadizmus ahhoz, hogy egy fuldoklónak a víz szépségeirõl, és fontosságáról tartsanak elõadást. Pedig valami hasonlóra készülök.
Körben olvad az aszfalt, negyven fok árnyékban, szinte rá lehet feküdni a forróságra. Agyamat már akkor kisütötte a nap, amikor még volt, szakad rólam a víz, nyelvem nem fér el a számban, és én mégis azt mondom, itt van, végre itt a nyár.
Elhozta nekünk Nagy Elõd festõmûvész barátom, és nem fogom érte megverni.
Mert az égig érõ nyarat hozta el, ami hajnalanta a víz felett úszó párákat jelenti. A reggeli szelet, amit a komótosan elõbúvó nap ásít a korán kelõk arcába, jutalomképpen. Tisztelettudó, a fészekbõl nemrég kikelt, diszkréten csivitelõ, szorgosan vadászgató madarakat jelent. Csendet, lusta álmos reggeli morgásokat, amikor még az idõ is nemezpapucsban jár, hogy észrevétlen maradjon.
Aztán elhozta nekünk a délelõtti nyarat, mikor a világ színeit tisztára mossa az áldott napsugár. Ezer-színû zöldet hozott, mikor minden falevélnek külön élete van. Mikor a kopott tetõcserép, és rozsdás ereszcsatorna is elegáns, úri arcát mutatja.
A déli nap forró hevét is megbocsátjuk neki, mikor már remeg a levegõ. S a koradélutánit, mikorra már megfakulnak a színek. Olyankor már nem érdekel csak az ég, hogy teremjen rajta árnyat adó felhõ, pláne, ha egy kis felüdülést adó zivatart is hoz.
Esõ ritkábban, de az este, az biztosan megérkezik. Ezerféle, csak erre a fél órára tartogatott színeit festi maga köré a nap, amit csak nekem produkált, az én gyönyörûségemre, mert most végre ejtõzhetek egy kis idõt, jól kiült székemen a teraszon.
No. Hát ezt hozta nekünk Nagy Elõd, szépen bekeretezve, üveg alatt. A nyárból a szépet, és a lehetõséget, hogy majd fél év múlva januárban, a hidegtõl, és a gázszámlától reszketve, vethessünk egy pillantást, a megfestett világra.
                                                                                                   (ligeti gábor)