Somogyi Győző grafikus- festőművész
Somogyi Győző grafikus- festőművész- 1942. július 28-án született Budapesten,
- 1956-1960: Képzőművészeti Gimnázium;
- 1962-1968: Római Katolikus Hittudományi Akadémia
- 1967-ben pappá szentelték, 1968-ban egyháztörténeti doktorátust szerzett
- 1975-ben kilépett az egyházi szolgálatból. Szabadfoglalkozású képző-művész, e mellett földműves – gazdálkodó
- Fontosabb elismerései: Grafikai Biennálé nagydíja, Miskolc; 1978: hatvani Tájkép Biennálé, aranydiploma; 1983: Március 15. díj; 1988: Munkácsy-díj; 1992: Magyar Művészetért-díj; 1993: Pro Natura; 1994: Mednyánszky László-díj; 1997: Kiváló művész, Grafikai Biennálé nagydíja, Miskolc; 1978: hatvani Tájkép Biennálé, aranydiploma; 1983: Március 15. díj; 1988: Munkácsy-díj; 1992: Magyar Művészetért-díj; 1993: Pro Natura; 1994: Mednyánszky László-díj; 1997: kiváló művész
- A Káli-medence Környezetvédő Társaság, a Veszprémi Művész Céh és a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Nem sorolható egyetlen festői irányzathoz, művészcsoporthoz sem.
Az e havi kiállításunkkal nem csak egy nagyszerű művészt és az ő munkáit van szerencsém bemutatni, hanem a történelem egy–egy prominens figuráját is. Hadvezérek ők, az írott kezdetektől, a közelmúltig. Hősök, akik jeles tetteikkel bizonyították hűségüket hazájukhoz, a magyar néphez. Szomorú, hogy ez a képsorozat nem e’ miatt vonult be művészettörténetbe, egyáltalán a köztudatba. Igen, ez az a képsorozat, ami annak idején botrányos körülmények között lekerült a falról. Az indok az volt, hogy ez a nyolc ember a második világháborúban, nem a megfelelő oldalon harcolt. A kiállítás bezárt, és helyette perek sora következett.
Sajnos, nagyon sajnos, mert az átlag ember emlékezetében nem a képek sora maradt meg, hanem, hogy volt valami jó, kis szaftos botrány, hogy miként, és miért az ma már nem érdekel senkit.
Ha ez a dolog ma történik, nem különösebben lepődök meg, de 1996-ban ez az eset váratlan volt. Akkor még lehetett tudni, hogy a politikus csinálja a politikát, a katona pedig megvédi a hazát, és a benne élő civil embereket.
Függetlenül attól, hogy ki gyakorolja a hatalmat, és egyáltalán jól, vagy rosszul teszi azt. Mert a katonának nem az a dolga, hogy ideológiákat elemezzen. A katona esélyeket elemez, és ha már tudja azt, hogy nincsen már neki olyan, akkor is ki kell tartania, mert tudja, hogy az ő háta védi a többi bajtársa életét, a többieket, akik a védtelen civil fegyvertelenek biztonságát őrzik.
A katonának nincsen joga magával törődni. Az alantasnak joga van meghalni, ha arra kerül a sor, a vezérnek az a tiszte, hogy ez minél kevesebb alkalommal történjék meg. A bátorság nemes eszméje, és a taktika tudománya, ha precízek akarunk lenni. Ha hétköznapiak, emberek, akik tették – teszik dolgukat, mostoha körülmények között, mert erre esküdtek fel, és olykor ebbe belepusztultak. És aki ebben hibát keres, hát az cseréljen helyet velük kis időre.
Igen, de nem erről akartam mesélni, ezt valaki vagy érzi, vagy nem, és akkor hiába minden ékesszólás.
Én kérem Somogyi Győzőről szeretnék szólni. Aki figyelemmel kíséri kiállításainkat tudja, hogy már két alkalommal volt vendégünk, igaz akkor grafikáit hozta el. Festészeti munkásságával most ismerkedünk, ami azért nem nagyon tér el a megszokott szitanyomatok hangulatától. Kemény, kontrasztos színvilágot látunk, a megszokott karakteres arcokat, akik hosszas kutatómunka eredményeképpen, korhű ruházatban, illetve fegyverzetben jelennek meg. Még a rendjelek is precízen ki vannak dolgozva, s ha az megjár a hősünknek, címere heraldikailag teljesen pontos.
Az itt bemutatott képek a „Magyar Hősök Arcképcsarnoka” című 100 lapos sorozatból 40 portré.
