Hidvégi Mari viselet készítő kézmüves,
és a Pest-Budai Kézmüves Egyesület tagjai
Hidvégi Mari viselet készítő kézmüves,
Járt már Lellén? Ugye tetszenek ismerni a Dumity házat? A kaposvári út mellett az a szép régi parasztház, ott a Perjési kocsmával szemben. Azt hiszem más is így nevezi, bár névadó gazdája már rég kiköltözött egy csendesebb és nyugalmasabb hajlékba.
Egy idős német házaspár vette meg az ingatlant, s magamban el is sirattam a város utolsó nádfedeles tömésházát, gondolván, hogy ebből is lesz rózsaszín villa lila tetővel. De nem, ők rendbehozták, megőrizték, a kertet is meghagyták parasztudvarnak, ahogyan az való.
A villám tél vége-felé csapott le. Tudják, kijön az ember a kanyarból, erősen figyel, - már aki emlékszik arra, hogy itt régen kocsma is üzemelt, - és mikor kiér ott lesz a ház. Így szokott ez lenni mindig, mígnem úgy február közepén a kútágasra rá nem szállott egy gólya. Szerencsére akkor nem jött mögöttem senki, így nem okoztam kalamajkát, de meglepetésemben nem igazán az ideális íven vettem a kanyart, és talán még más meglepő kunsztokat is csinálhattam, magamat és a közlekedésben résztvevő társakat tömegszerencsétlenségnek kitéve. Mert hogy ki hallott már olyat, hogy februárban megjönnek a gólyák.
Leálltam, gondoltam meg kell ezt közelebbről is szemlélni, ilyet úgysem látok még egyszer az életben. Nagyon bátor madárral van dolgom, ezt elsőre megfigyelhettem, mert teljesen közel engedett magához. Vagy a hideg idő lassította volna le ennyire? Aztán az ép eszébe vetett hitem rendült meg erősen, mert fészekrakása egy gémeskút ágasa, kicsit mozgalmas dolognak tűnik. Különösen, ha a túl közeli úton ezerrel romboló kamionokkal egy magasságban van az a fészek. Aztán már én is felfogtam, amit Önök már régen tudnak, hogy bizony műanyagból van az a madár, és most már ott fog állni a világ csúfjára, amíg csak valami jó ízlésű bátor ember le nem vadássza onnan.
Mindenesetre ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy a Padlás Galériában rendezek egy kiállítást, ahol a hagyományos kézműves mesterek által készített, igazi, nem fröccsöntéssel gányolt portékákból készült holmikból rendezek kiállítást, amíg tehetem. Mert kérem, még pár esztendő, és itt mindent elönt a műanyag. És azt hiszem ez ellen egy módon tudok tenni, ha mutatok helyettük valami igazit és szépet.
Így esett a választásom, a Pest-Budai Kézműves Egyesület dicső tagjaira, közöttük egy régi kedves ismerőssel, Hídvégi Marival, aki mellesleg sok gyerekember örömére tart rendszeresen játszóházi foglalkozásokat.
Kérem, itt minden igazi, és használható, hogy úgy mondjam értelme van nekije.
Autentikusan díszített használati kerámiák, fából faragott holmik, kosarak, és más egyéb vesszőből fonott holmik. Normális gyerekeknek való bábokat mutathatunk – egyszerű játékra, valamint kézre húzva, meséhez valókat is, igen nagy választékban. Szőtteseket, ruhákat hoztak, melyeket egy plázában sem lehet megtalálni, mert ezek csak csendes estéken készülhetnek hagyományból, szeretetből, és türelemből.
Aztán vannak díszeink is, amivel a szürkeséget szándékozunk eloszlatni. Hímes és karcolt tojásokat, már elfeledett szalmadíszítményeket, mézeskalácsokat, patkolt tojást, fából való ördöglakatokat és még sok minden csodát.
Tessenek őket megnézni, és könyörgöm hozzák el gyerekeiket is, mert ez az utolsó pillanat amikor még vannak olyanok, akik ilyesmiket egyáltalán el tudnak készíteni.
Mert aztán jön a műgólya, és elrepül mindazzal ami egyszerű és szép, és a mienk.
