KAPOLI
ILONA festömüvésznö
1937. július 4-én született, Visnyén
1961. két év a Képz?m?vészeti F?iskolán
– mestere Kmetty János.
1969. Pécsi Tanárképz?n rajztanári szakot
végez, majd ugyanitt speciális M?vészet-Esztétikai
kurzus 1981-ben.
1964. Népi Iparm?vész
1974, 1983 – II. – III. díj az id. Kapoli Antal országos
fafaragó pályázaton
1984-tõl mint festõmûvész, csoportos és
egyéni kiállítások itthon és külföldön
Akik jártak a Kapoli Házban, - és miért
ne jártak volna – találkozhattak egy fényképpel.
Kapoli Antalt ábrázolja családja körében,
egy kupac gyerek között, ahogy éppen farag valamit. Van
közöttük egy felt?n?en szép gyerekleány, hosszú
copffal, hatalmas érdekl?d? tekintettel és szemmel láthatón
cserfes szájjal.
Ö Kapoli Ilona. Azóta felcseperedett, kiváló
festömüvésszé érett, akit most van szerencsém
bemutatni.
Tudjuk, ismerjük idösebb és ifjabb Kapoli Antal tiszta
népmüvészetét. A mesterség, helyesebben
tehetség valószínüleg a két elismert népmüvész
elött sokkal több generációra nyúlik vissza,
hiszen azt lehet sejteni, hogy a Kapoli nemzetségben apáról
fiúra szállt a pásztorkodás. Márpedig,
mint ahogyan a régi borbélyok értettek a sebek ellátásához,
a kovácsok a foghúzáshoz, a pásztor mesterséghez,
a fafaragás mövészete köthetö. A pásztorkampót
– a faragókés kedvéért, ifjabbik Kapoli Antal
úgy tünik végleg letette. Ha ezt a logikát követjük,
ezzel akár szépmesterségekhez való vonzalom
is kihalhatott volna a családból.
Nos, örömmel látjuk, hogy nem. Itt van kérem
az élö példa; Kapoli Ilona személyében.
Érdekes, mi több, félelmetes látni, hogy
egy családban hogyan örökl?dik generációkon
keresztül az alkotói alkat. A kézügyesség,
a müvészi fantázia, és a tehetség.
Így együtt, és ezt nem gyözöm hangsúlyozni.
A kéz, a fej, és a szív együtt dolgozik, és
hozza létre azokat az alkotásokat, melyek megállásra
késztetik a nézöt.
Kapoli Ilona képei a mai kornak megfelelö stílusban
készülnek. Technikailag egy sor különlegesség
található rajtuk, amint keveri a különbözö
festékanyagokat, söt, olyan anyagokat is felhord, melyeknek
nincsen keresnivalójuk a papíron. Egyszóval, mindent
elkövet, hogy modernnek, avantgárdnak lássák.
Bevallom, én nem igazán kedvelem a „modernnek” mondott stílust,
mert a legtöbbjük, a stílustalanságot, az elegancia
hiányát, és az ötlettelenséget fedi el
hatosos elemekkel. Másrészt nem gondolnak arra, hogy egy
kép elöbb utóbb felkerül a falra, és valakiknek
együtt kell azzal élni. De ezeket a tehetségtelen fickókat,
ne tévesszük össze Kapoli Ilonával. Nála
a technika eszköz, mellyel kifejezi mondandóját. Ami,
van neki. A legtöbb kép elött ha elálldogálunk,
meglátjuk, megérezzük annak a régi pásztorembernek
a lelkét, életszemléletét, ami a városba
költözött Kapoli Ilonából csak nem tudott
kiköltözni. A mi legnagyobb szerencsénkre.
Kapoli Ilona kiállításának megnyitása