Jankovics Marcell 1960 óta dolgozik a Pannóniafilm Kft-nél (korábban Filmstúdió, majd Filmvállalat), 1965-tõl rendezõ, 1996-tól a Kft. ügyvezetõ igazgatója. Több száz filmet jegyez, vezetõ rendezõje volt a Gusztáv, a Magyar Népmesék és a Mondák a magyar történelembõl címû sorozatoknak. Három egészestés játékfilmnek (János vitéz, Fehérlófia, Ének a csodaszarvasról) és egyedi rövidfilmjeinek nemcsak rendezõje, hanem forgatókönyvírója és tervezõje is volt. Egyik filmje Oszkár-díjra volt jelölve. Grafikai tervezõként dolgozott a Disney stúdióban. Rendszeresen készített ismeretterjesztõ televíziós mûsorokat, állandó résztvevõje volt rádiómûsoroknak, a Duna Televízió egyik alapító tagja. Az Új Magyar Nagylexikon elsõ öt kötetének szerzõ-munkatársa, számos mítoszokkal, népmesékkel, jelképekkel foglalkozó tanulmány és könyv szerzõje. 2000-tõl az Iparmûvészeti Egyetem DLA képesítésû magántanára. Számos hazai, nemzetközi díj és kitüntetés tulajdonosa.
Kérdés: Bill Gates úr látogatása
kapcsán sokszor elhangzott az a szlogen, hogy egy teljesen új
korszakba léptünk, hogy információs forradalom
van és most már tulajdonképpen mi is rákanyarodhatunk
az információs szupersztrádára. Mi errõl
a véleménye?
J. M.: Én egy analógiát mondanék:
Goethe úgy járta be Itáliát, hogy egy batárban
rázkódott és az a sebesség, amivel ment az
olaszországi utakon a korabeli, nyilvánvalóan rossz
országutakon, tette alkalmassá ezt az utazást egy
látványkörútra. Tehát egy amolyan "sightseeing
tour" volt ez a számára, szinte emberi lépéssebességgel
vette föl mindazt, ami körülötte volt. Be tudta fogadni
Itáliát. A mai ember fölugrik egy repülõgépre,
leugrik a repülõgéprõl, és közben
nem lát semmit.
Váratlanul átkerül egy egészen
más világba, egy egészen más idõjárási
helyzetbe, egyik pillanatról a másikra. Valószínû,
hogy úgy éri õt minden benyomás, hogy nincs
fölkészülve rá, nem tudja rendesen befogadni.
A gyorsítás csak azt a célt szolgálja,
hogy bizonyos dolgok megkönnyebbednek a számunkra, de ki is
hagyunk bizonyos fázisokat és folyamatokat, olykor a lényeget.
Kérdés: Nem fél a számítástechnikától?
Nem fél attól, hogy lemarad, a "fejlõdésben",
hogy önnek tulajdonképpen elõbb-utóbb követnie
kell ezt a technikai kultuszt, mert különben kevesebbet -, azt
nem mondom, hogy gyengébb minõségût, de talán
nem a közönség által igényelt dolgokat fog
produkálni?
J. M.: Le vagyok maradva, de nem azért, mert a
számítástechnikához képest maradtam
le, hanem azért, mert különbözõ okok folytán,
amibe talán ez a forradalom is belekapcsolódik, a magyar
animációs mûvészet haldoklik. És ebben
a haldoklásban részt veszek én magam is, mint áldozat
vagy testrész.
Az, hogy amit most fogok csinálni, az korszerû
lesz-e, azt nem tudom. De nagy kérdés, hogy nevezhetõ-e
valami korszerûnek egy olyan korszakban, amikor másodpercenként
változnak a követendõ divatok. Nem lenne-e, normálisabb
inkább, hogy magamhoz vagyok hûséges? Azokhoz az ideákhoz,
amiket én genetikusan örököltem, és amire
engem tanítottak a szüleim és tanáraim. Amelyek
ráadásul még az ízlésem szerint valók
is.
Én már jóval korábban, amikor
az tényleg úgy nézett ki, hogy forradalmasítani
fogja a számítógép a szakmát, akkor
is azt mondtam, hogy én kézmûves maradok. - Mint ahogy
idõrõl idõre kiderül, hogy a kézmûvességnek
megmarad a becsülete: a legszûkebb elit ma sem mûanyagot
hord. - Aki meg tudja fizetni természetes anyagot, azaz a kézimunkát
választja.
Szóval ez a tömegtermelés része.
Hogyha én beállok ebbe a versenybe, amirõl szó
volt az imént, lemaradok. Mármint, ha én arra a szupersztrádára
lépek át, ahol iszonyatos a tolongás. Én ugyanis
olyan helyeken - erdei ösvényeken - szeretek sétálni,
ahol kevés ember jár. Ott gomba van ugyanis, meg mindenféle
érdekesség, élet. Bent a városban, a csúcsforgalomban
bizony az ember csak kutyaszarba lép, legföljebb.
