Hetedik alkalommal láthatják fotókiállításunkat.
Szerettük volna megmutatni országnak – világnak, hogy vagyunk, szépek vagyunk, és nem csak arra az egy - másfél hónapra létezünk, ameddig megtisztelnek bennünket a nyaraló vendégek.
Szerettük volna megmutatni, hogy nem csak a lila tetejû apartman-házak, egynyári örömök, a vízparti lubickolás jelentik Lellét.
Mert szépek vagyunk egész évben. A természet olyan arcát fordítja felénk, amit sehol máshol nem. A lebukó nap percenként változó színeit, a felhõk rövid életû teremtményeit, a szelet, mely a víz felett nekivadulva tombol, avagy éppen simogatóan játszik. A tél kegyetlen, de különösen ebben a melegben gyönyörû alkotásait, melyeket el sem érdemes mesélni, mert aki nem látja õket, úgysem hiszi el.
Szerettük volna bemutatni azt a határtalan nyugalmat, amit csak az õszi Balaton tud nyújtani. A nyugalmat, ahova lelkünk olyan nagyon vágyik, és talán el sem hisszük, hogy megtaláljuk.
Szerettük volna, hogy lássák a gátakat átszaggató indulatot, ami a böjti szelek és kora nyári viharok idején mutatja meg magát. A haragot, ami mindent felfalna, és ha nem vigyáznánk meg is tenné, de valahogy mindig kitombolja magát, és lassan megnyugszik, ami nekünk nem mindig sikerül.
Szerettük volna egy kis oázist teremteni, ahonnan a hülyék ki vannak tiltva. Ahol nem kell menekülni a TV-bõl áradó sötétség elöl.
Szerettünk volna mutatni egy kis természetes szépséget. Mûanyagmentes valódi színekkel, minimális retusálással. Valódi teremtett világot, ami nincsen lakkozva, ami olyan - amilyen. Napfényt, ami nem a szoláriumból jön, ami persze kicsit régimódi, de örök.

Szerettük volna - és azt hiszem sikerült.
Köszönet érte pályázóinknak, akik meglátták a pillanatot, a megismételhetetlent. Öregek és fiatalok, akik tudják, hogy aki néz az át. Amit érdemes, és ha szerencséje van olykor meg is tudja azt örökíteni.
A pályázat anyaga a Lellei Könyvtárban megtekinthetõ, szeptember végéig.