Kedves régi jó barátunk, Németh Imre hosszú betegsége után – megadta magát. Mi akik hiányoljuk örökké bizakodó szeme hunyorítását, meg vagyunk kicsit lepve ezen. Ö talán kevéssé, hiszen évtizedes intenzív m?vesekezelés után erre a dologra – legalább is számítani lehetett.
Normális körülmények között az elmúlásra való felkészülés letargiája kellett volna körüllengeni Imrét, de ennek nyomát sem láttuk. Szorgalmasan dolgozott. Mártogatta tollát, és egyre rajzolta macerás rajzait, mélyeken sok minden látszott, csak a közeli vég nem.
Festhetett volna mindig eladható balatoni képeket, de ö ragaszkodott ahhoz a színvonalhoz, amit megszokott.
Amiben tökéletesen igaza is van neki…

---