Horváth Hermina tehetsége már gimnazista korában megmutatkozott. 16
éves korától önálló kiállításai voltak. Különösen finom rajztudása keltett
nagy feltűnést, erről annak idején sok újságban lehetett olvasni. Az ilyen
korán felfedezett tudás szokott lenni a nagy tehetségek gyilkosa. Könnyen
válik az ifjú ember elbizakodottá. Leszokik a tanulásról, s magával eltelve
későn veszi észre, hogy azóta másik sztárt rajongnak körül. Róluk megfeledkezett
a hálátlan világ.
Szerencsére ő kemény ember. Szorgalmasan képezte magát. A kezdetektől,
még növendék lány korától, rendszeresen látogatta a Mártélyi művésztelepet,
és a maga idejében elvégezte a művészeti főiskolát. Müncheni és Peruggiai
ösztöndíjasként megismerhette a világ másik felének művészetét is. Dolgos
évek következtek itthon, kiállításokkal, elismerésekkel.
Aztán a magánéletében bekövetkezett egy törés, amit nem tudott feldolgozni.
Úgy döntött új életet kezd, de most már külföldön. A nyolcvanas évek óta
előbb Németországban, majd Belgiumban él és dolgozik, most még keményebben
megküzdve előbb a megélhetésért, majd az elismerésért, végül a sikerért.
Ma már ott van minden kisgrafikai megmozduláson, pályaművei számtalan díjat
hoztak a konyhára.
S itt álljunk meg egy pillanatra. Minden siker mögött van egy személy,
aki fogyja a kezed, mikor a hír szárnyára vesz. Horváth Hermina esetében
ez a kéz, Antoon Vermeylené, a kollégáé és társé, aki szelíden egyengette
az útját, hogy tehetsége kiteljesedjék. De róla majd máshol mesélek.
Hermina sikereit nem kell magyarázni mindazoknak, akik megtekintik
a mustrán látható pár alkotását, mely jó húsz esztendő munkáiból szemezget.
Alkotásainak alapja, a precízen, aprólékosan kidolgozott rajz. Legjobban
a réz alapú nyomatain érvényesül. Lendületes, kevés vonallal alkotott kompozíciói
itt mutatnak leginkább. Fa- és linómetszeteiben is ott az a bizonyos finom
vonal, csak ezt így, ebben a minőségben elkészíteni rettenetes rabszolga-munka.
Aki tudja hogyan készül, s mi munka van mögötte, beleborsódzik a háta.
Sőt, már a gondolattól is megfájdul.
Témája leginkább a természet, s minden ami élő. Nem tartozik a "kísérletező
művészek" közé, a világot olyannak ábrázolja, ahogy látjuk, - illetve,
ami azt illeti, - ahogyan látni szeretnénk. Amilyennek megőrizni illenék….
Horváth Hermina baráti társaságban - jobb szélen
