Ebben a kufár világban, takarékosan élem a világot. Nagy spórolásomban még magamtól is sajnálom, s megtagadok sok mindent. Még az idöt is. Az Idöt magamra, másokra, s leginkább azt amire születtünk, a tisztességgel elvégzett munkára. Igaz, életem útja határidök közé van szorítva, melyek legtöbbször úgy vannak megszabva, hogy dolgomat - a jól végzett munka örömével - elvégezni ritkán tudom. Igy pont a dolog legszebb része, az elégedettség öröme marad el. Tartok tole, hogy vagyunk ezzel így néhányan mások is. Most egy idö-milliomost van szerencsém bemutatni. Gerard Gaudaen grafikust, aki föként fametszeteivel vált méltán világhíressé.
Neki nincsenek a bevezetöben említett gondjai. Bökezüen osztja szét mindazt a szépséget, müveltséget, nemes gondolatiságot, ami van neki. Van rá módja, hiszen olyan rajztehetséggel van megáldva, mely lehetövé teszi számára, hogy mindazt az élményanyagot megossza velünk, melyet fontosnak tart.
Az idöt sem sajnálja magától, mert olyan technikát választott müvészetéhez, mely az egyik legbonyolultabb, s ennek megfeleloen a legtöbb macerával jár. Fametszeteket készít. Nem akarom a technika leírásával untatni az olvasót. Röviden ez egy olyan rajz, melyet fára kell faragni. Erröl lehet majd kinyomtatni. Faragni pedig nem egyszeru dolog. Különösen nem egy nyomódúcot, melyen a párhuzamosan futó vájatokból lesznek azok a vonalak, melyek a domborulatokon látszó fény-árnyék játékát adják.
Nos, még egyszerubben, ez egy olyan kiállítás, melyet ha orvos lennék, minden nyugalomra szoruló páciensemnek ajánlanék. Kiváló terápia ez minden zaklatott embernek. E szépség, csend, és kiegyensúlyozottság – olyan tudati állapotba helyezi az arra vágyókat, mely állapotot a legdúrvább szintetikus szerekkel sem lehet elérni. Nekem elhihetik.

Kár, hogy rajta ez nem segíthetett, immár öt éve lakója a nagy égi mûteremnek. Legyen ez a kiállítás gyertya az emlékére.

  
  
  
  
  
  

---

---