Született: Pincehely, 1954. március 10.
Tanulmányok: 1976-83 Képzőművészeti Főiskola
1983 Smohay-ösztöndíjas, 1984-85 a Képzőművészeti Főiskola tanársegéde,
1985-87 Derkovits-, 1995 Láncos-Szegfű-ösztöndíjas, 1996-2001 a székesfehérvári
Szent Korona Galéria művészeti vezetője, 2004- a Magyar Művészeti Akadémia
tagja
Díjak, elismerések: Herman Lipót-díj (1980), Koller-díj (1998), Layota
Art ösztöndíj, Svédország (1987-2000)
Egyéni kiállításai: Barcsay Terem, Sárbogárd (1980), Cagnes-sur-Mer
(1986), Sundvall (1988), Bécs, Dunaújváros (1990), Székesfehérvár (1992),
Kiscelli Múzeum (1994), Vác (1996, 1999), Zsámbék (1997). Főbb művei: Korpuszok
(1984), Az alapi elmegyógyintézet lakói (1985), Jegyzetek R.F. életéből
(1986), Sierra Pelada (1988), Amerikai anzix (1986), Abraxas (1989), Tolnai-Baudelaire
(1997), Dürer-emléklapok (1998), Tűz és vér (1999), Dali parafrázisok (1999),
Apokalipszis (2001), Cyrano (2003) Zenei tevékenysége: Fi-Ne Art Ensemble
(1990-2004)
Ünnep volt augusztus 23-án a Kapoli Múzeumban.
Ünnep, mert két olyan reneszánsz beállítottságú művészt üdvözölhettünk
Lellén, akik úgy a szakmában, mind pedig életvitelükkel kimagaslanak az
átlagból. Filep Sándor festőművész, aki alkotásait hozta, s Melocco Miklós
szobrászművész aki bemutatta őket. Tőle idézek néhány kiragadott mondatot;
"Nehéz előre meglátni azt, hogy ki az aki az idő rostáján áthullik,
és ki az aki életművével fennmarad az utókor gyönyörűségére. Ha valakinek
halhatatlan-ságában bizonyos vagyok, az Filep Sándor. Ő az a magyar festő,
akinek munkáit többszáz év múlva is ismerni fogják.
A Kossuth-díj képzőművészeti albizottságában dolgoztam évekig. Már
éppen távozni akartam onnan, - nem nekem való az a hivatali munka - mikor
Székesfehérváron megismertem Filep Sándort. Maradtam, s négy éven keresztül
javasoltam öt Kossuth-díjra. Tavaly már fenn volt a neve azon a öt nevet
tartalmazó listán, ami a főbizottság elé került. Helyesebben mire oda ért,
az ő neve útközben elveszett. Filep az én szememben Kossuth-díjas. Nincs
nála ma jobb festő Magyarországon.
Kár, hogy munkái inkább Svédországban ismertek. Egy ott élő magyar,
Takács Lajos segíti, és vásárolja munkáit. Onnan kap ösztöndíjat is. Nagy
kár, hogy nem itthonra dolgozik Filep. Az az igazság, hogy ha elront valamit,
az is messze az átlag felett áll, s az is csak dicsőségére válna az itthoni
kulturális közéletnek, ha nem sikerülne neki valami..."
Filep Sándor leginkább nagy méretű képeket fest. Ezeket a képeket ide
elhozni nem lehetett, ráadásul a kicsiny térben igazi hatásuk sem mutatkozott
volna meg. A kiállított művek jórészt vázlatok. Pontosabban képek, melyek
nem a közönségnek vannak szánva. Egy kis anatómia, kroki, és néhány olajkép.
Csak én tudom, hogy ezek azok a gondolatok, előtanulmányok. melyek majd
idővel "igazi" képek lesznek. Mégis mind olyan aprólékosan vannak kidolgozva,
hogy az embernek tátva marad a szája. A ceruzarajzain bogarak, lepkék,
madarak mászkálnak, akikről csak egy idő után derül ki, hogy azért nem
mozdulnak, mert oda vannak festve. Mindegyik munkáját az az ötletesség,
az a szakmai tudás és a munkája iránt érzett szerelem jellemzi, ami megkülönbözteti
azt az egyet a többitől. Ha nem hiszi, járjon utána.
