Született Karcagon; 1941 szeptember 4-én.
A Magyar Képz?m?vészeti Fõiskolán tanult,
mestere: Szentiványi Lajos. A fõiskola elvégzése
óta tanít mint tanársegéd, majd adjunktus,
most docens.
Többek között Munkácsy díjas. Nagyméretû
munkái középületeket díszítenek,
itthon, és külföldön. Rendszeres kiállító.
Tulajdonképpen minden kiállításnak egyforma
története van. Meglátok valahol egy mûvet. Ha
az megtetszik, megkeresem az alkotóját. Addig - addig zaklatom,
míg megunja, s elfogadja meghívásomat, s rendelkezésemre
bocsátja munkáit egy kiállítás idejére.
Mikor megkapom az anyagot, azt addig rendezgetem, míg valamennyi
meg nem találja a helyét a falon. Ez idõ alatt eszembe
szokott jutni valami többé-kevésbé bölcs
dolog, amit majd azután a megnyitón elmondok, bemutatva a
Mestert.
Így szokott mûködni, de most zavarban vagyok...
Bráda Tibor - munkái megtalálták a helyüket,
csak hát az a híres oktató jellegû bölcsesség
hiányzik. Nem mintha nem jutna semmi eszembe, csak hát amit
mondhatnék, azok olyan gondolatok, melyek hajnali háromkor
jutnak az ember eszébe, és olyan személyesek, hogy
úgysem értenék.
Nem biztos, hogy érdekli Önöket a magánvéleményem,
miszerint Bráda mester képei úgy hasonlítanak
az alkotójukra, mint jó kutya a gazdájára.
Le sem tagadhatják egymást.
Vagy, hogy Bráda Tibor azon néhány mester egyike,
a sok száz ma élõ közül, akinek a nevét
kétszáz év múlva is ismerni fogják munkái
révén. Akkor is, ha többet az életben nem dolgozik.
Elképzelem a Nagyházy Aukciós házban 2111-ben
a licitet, melyben egy korai Bráda 1.100.000 Eu-ért - a kikiáltási
ár duplájáért kel el.
Csak hát ilyeneket illik kimondani hangosan? Igy csak annyit,
hogy jöjjenek, s tiszteljék meg Bráda Tibort azzal,
hogy megtekintik alkotásait, meglátják - megéri.
