grafikusművész - Belgium
A farkasokról, az ember
felelőségéről, az európai határok természetéről beszélgetünk Hugo
Besard világhírű belga grafikusművésszel
a balatonlellei Kapoli Múzeum & Galériában, ahol alkotásai láthatók.
Különös világot mutat meg. Mint egy tényfeltáró művész, lerajzol
minden szépet, rosszat, és jót, amit a környezetében talál. Érzékenysége
vitathatatlan a természet értékei iránt. Hatalmas rézkarcai mesterségbeli
tudásról árulkodnak. Feltűnő, hogy milyen sok rézkarcán ábrázol farkasokat.
- Minden állatfajtával foglalkozom, amely kihalásra van
ítélve, de a farkas iránt különös szimpátiát érzek, - mondta – pedig az
ember rossz, gonosz képet festett róla. Ilyennek mutatják a mesék, a legendák.
Pedig nincsen jó, vagy rossz állat.
- Ön szerint mi a szerepe a farkasnak a természetben?
- Őrködik az erdők és benne
lakók védelmében. A gyengébbeket szelektálja. Kanadában, és Spanyolországban
például sokkal egészségesebb a szarvas populáció, ahol farkasok élnek.
Számomra ez fontosabb mint a sok moralizálás a farkas érdekében. A sokféleség
fontos az élővilágban. Ezt ábrázolom
a művészetemben abban a reményben, hogy hasonló gondolatokat ébresztek.
A Föld nevű bolygón az embert ugyanolyan különös megjelenési formának látom,
mint minden más élőt, amely megérdemli a figyelmünket, és tiszteletünket.
Az indiánok is azt mondták száz éve, ha az utolsó állat is elmegy, az ember
is elmegy, mert nem bírja a magányt.
- Honnan ered az elkötelezettsége a természet iránt?
- Gyermekkoromtól így van.
Brüsszelben éltünk, egy erdő szélén. Apám az ötvenes évek híres fotóművésze
volt, - Európa minden múzeumában megtalálhatók képei, - vele éltem át élményeimet.
Nem vagyok naiv, hogy munkáimmal meg tudnám változtatni az embereket, de
muszáj lerajzolnom gondolataimat, mert különben boldogtalan lennék.
- Milyennek ismert meg minket?
- Általában szép a természeti
környezet, nem egy őstermészet, az ember már átalakította, de még mindig
harmonikus. Vannak dolgok, amik nem szépek. A Mc Donald’s és a vursli nem
kell a Balaton partra. Igaz, mindenütt ott van, de itt azért feltűnő, mert
a környezete szép. Csalódást okozott, hogy nem lehet teljes hosszában végigsétálni
a Balaton partján.
- Ön aktív környezetvédő.
Mivel foglalkozik?
- A liszaboni egyetem farkas csoportjával, állatadaptációval
foglakozom. Öt éve bérlünk egy területet, és azon dolgozunk, hogy például
az utolsó medvék, energia-dús táplálékhoz jussanak.
Én az egyesült Európában hiszek. Ha megnézzük a kontinens
térképét, a természetvédelmi területek, rendszerint az országok határára
esnek. Amióta farkasokkal foglalkozom, megfigyeltem, hogy ha az egyik oldalon
jól haladnak a folyamatok, azok a határvonalon rendszerint megszakadnak.
Tehát határok nélkül könnyebben védhetjük a természetet, és tisztelhetjük
egymás kultúráját. Ezért is szeretném, ha magyar és flamand diákok találkoznának,
és megismernék egymás kultúráját. Ők teremtik meg, a békét.
