Bátai Sándor grafikus és festőmüvész
Bátai Sándor grafikus és festőmüvész- Született: Veszprém, 1955. október 27.
- Díjjak, elismerések: 1996: Sámán és táltos jelképek a kortárs képzőművészetben kiállítás nívódíja Balatonlelle, Somogyi Tárlat, nívódíj, Kaposvár 1999, Somogyi Tárlat I. díja, Kaposvár.
- A Rippl-Rónai Stúdió alapító tagja.
- Fontosabb egyéni kiállításai.
1987 • Vikár Béla Művelődési Ház, Balatonboglár
1989 • Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
1993 • Szín-Folt Galéria, Kaposvár, (kat.)
1995 • Kaposfüredi Galéria, Kaposvár (kat.)
1998 • Laboratorio 2 Galéria [Harangozó Ferenccel] (kat.), Udine (OL)
1999 • Kék és Vörös Kápolna, Balatonboglár.
Engedjék meg, hogy bemutassam Bátai Sándor – fiatal grafikus, festő, képzőművészt. A fiatal titulus, az nem poén akart lenni, ez sajnos ilyen szakma manapság. Hosszú évtizedeken keresztül kell jelen lenni, munkáival nap mint nap bizonyítani, hogy elfogadják őt, falyamatosan megujjulni, saját senkivel sem összetéveszthető stílust kifejleszteni, hogy aztán kis helyet engedjenek neki a parnasszuson, a művészek meglehetősen zárt világában.
Hosszú kemény munka áll mögötte, míg ide jutott. Képzőművész, és nehéz meghatározni azt a műfalyt, amibe besorolható. Ehelyett inkább témaválasztási szokásai szerint tudnám őt kategorizálni. Ő kérem egy archaikus, a régi dolgokat kutató és bemutató művészember.
Korábbi grafikái is az őstörténetbe vezettek el bennünket, okosan és diszkréten tanítva. Itt csak mellékesen jelzem, hogy a ház eddigi legnagyobb vállalkozásán a tíz éve rendezett Sámános kiállításon Bátai Sándor Nívódijjat kapott.
Mikor aztán ebben a témában kevés ujdonságot talált, egy érdekes kísérletbe fogott. Időmarta faragott köveket keresett, megtalálva bennük azt a lényeges felületet, ami az egészre leginkább utal. Épületrészeket, sírköveket, szobrokat, természet adta idolokat választott ki, és egy speciális módszerrel, amit csak ő ismer, lelopta a megfelelő, neki tetsző felületeket. Ezeket papírmasséból rekonstruálja, és foglalja keretbe, színezi, és komponál belőlük esztétikai csodákat.
Ez így elmondva, kissé talányos, és félek ha még sokáig mesélek róla, elvesztem a figyelmüket, azt hiszem legegyszerűbb, ha megnézik majd a produktumokat.
Most inkább a padlás belső részein meghúzódó tematikus részről mesélek. Ez csak most, csak Önöknek, csak ide készült.
H Margit emlékezete.
Az úgy volt, hogy már túljutott élete delén BS, mikor beköltözhetett élete első tisztességesnek mondható otthonába. Békés, kispolgári környezetben, csendesen meghúzódó, többszöri nekifutásra épített kis családiház volt ez, mérsékelten lepukkanva, jó néhány évtizeddel a háta mögött. Sietve vette barátunk birtokba a házat, lakni ugyanis kell valahol. Így hát csak hónapok múltán érkezett el az ideje annak, hogy átnézze a padlást is, ami az elmúlt idők hordalékát őrizte. Sok érdekeset talált ott, de ami miránk tartozik, egy kis női kézitáska, magyarán retikül, benne H. Margit magyar állampolgár irataival, rejtélyes, de szemmel láthatóan igen fontos, legszemélyesebb holmiaival. Valami korábbi lakó lehetett Ő, aki talán megbocsájtja az indiszkréciót, hogy most kiteregetjük magánéletét.
Kiteregetjük, mert miért tagadnánk, alapvetően kíváncsiak vagyuk, és szívesen ütjük olyasmibe az orrunkat, amihez semmi közünk nincs. Kiteregetjük, mert amit itt látunk, az Közép-Európa története - kicsiben. S kiteregetjük, mert olyan tehetséges képzőművész teszi mindezt, mint Bátai Sándor, aki munkáival olyan keretbe foglalja ezeket a történeteket rejtő holmikat, ami érthetővé, és továbbgondolásra ingerlővé teszi mindazt, amit H. Margit hátrahagyott. Reméljük megbocsájt érte...
