1994 június 15. Történelmi dátum, már ami a mi kis házunk életét illeti. Elkészült a tetõtér beépítése, és ezzel lehet?vé vált, hogy idõszaki kiállításokat rendezzünk, immár rendezett körülmények között. 6*20m, ami már önmagában elég bizarr, különösen hogy a tetõsíkok ferdesége még-inkább lekeskenyíti a teret. De van, a mienk, és egészen jól néz ki. Már csak meg kell nyitni, méghozzá valami igazán jó dologgal.
Imhol:
Németh Imre grafikus - igazi tehetség, aki még sokra viszi. Leginkább tusrajzokat készít, melyek Kondori magasságokat mutatnak. Rengeteg ötlet, és gondolatgazdagság. Az „aranyoskák” – kis apró dekoratív rajzocskák, melyek bizonyára a jövedelemszerzés érdekében készültek – is olyan szintet képviselnek, amit sok agyondédelgetett vérprofi fõmûvei közé sorolhatna, ha tudna ilyet.
Hajnal Gabi alkalmazott grafikus, Imre barátunk szeretõ felesége. Nem egyszerû az élete, mert nagy ember árnyékában él. De õ egy ügyes sasszéval kilépett belõle, és valami egészen mást mûvel. Alkotásait „kipu”-nak nevezi, Szatmári Sándor után szabadon. Mindenféle ócskaságot pakol egymásra, és ezekbõl hogy-hogy nem, csodák születnek. Mesélnek, tanulságosak, olykor protestálnak, és jól néznek ki.
Györe Emília keramikus. Leginkább kályhacsempéket készít. Hogy elégedett legyen a produktumaival, bejárta Erdély országot, komoly gyüjtõmunkát végzett, aminek eredményeit itt láthatjuk minden kiégetett darabon. A minták, a színek hitelesek, és nagyon szépek.
Kozma Erzsébet textilmûvész. Erdélybõl jött, szõtt holmikkal. Alapul õ is az autentikus népmûvészetet használja, de a maga képére alakítva. Szövõszékébõl népmesék halhatatlan figurái kavarognak kifelé, kicsit szálkásan, visszafogott, vagy ha kell harsány színekben. A gyerek, aki az õ faliszõnyege alatt alszik, biztosan nem álmodik rosszat.

Ez a kiállításunk az elsõ itt a Padlás Galériában. Nehéz lesz tartani ezt a színvonalat.

Enteriõr

---

Németh Imre
   
Hajnal Gabi
   

Györe Emília
   

Kozma Erzsébet
   

---

---

---